Egyházközségünk hírei

(A teljesség igénye nélkül)

Azt hiszem fontos, hogy pár szóban beszámoljak arról, amit az elmúlt héten végzett általunk az Úr. Az elmúlt vasárnapról egy hosszabb cikkben számoltam be lónyai kalandunkról. Rengeteg visszajelzést kaptam, pedig higgyétek el, nem az a célom, hogy magamat, vagy a gyülekezetünket fényezzem, hanem azért írok, hogy értesüljetek azokról az eseményekről, amelyek történnek, lássátok, hogy ezekben a szörnyű időkben mennyi emberség szorul egyszerű emberekbe, s hogyan tudják pótolni azokat a szükségleteket, amelyek felmerülnek a határokon és a menekültek részéről.

Még az elmúlt vasárnap, amikor a gyülekezet csapata Lónyán igyekezett helytállni, egy másik csapat Sas Zoli vezetésével a Kossuth utcai ingatlanunkat takarította és készítette fel a családok fogadására. Antal Szabolcs Polgármester Úrral egyeztetve és együttműködve ágyakat is kaptunk, s így 15 személy számára tudunk biztosítani ideiglenes szállást a menekültek részére. Ezzel párhuzamosan az Önkormányzat a Sámsonkerti Közösségi házban alakítottak ki ideiglenes szállást. Szorosan együtt működve biztosítjuk az étkeztetést, segítjük egymást, amiben tudjuk.

Hamar szükség is volt ezekre a szálláshelyekre. Közben igyekeztem a saját közösségi médiafelületeinken hirdetni a szálláshelyeket. Így ismerkedtem meg Molnár-Nagy Beátával, aki már két napja kint volt Tiszabecsen, s ott igyekezett helyt állni. Az édesanyja küldte el az elérhetőségeimet neki. Egy anyukát és a kislányát küldte le először önkéntesekkel a szálláshelyre. Harkovból menekültek. Beszámolója alapján vonattal utaztak le a határig, sokszor a tömeg miatt annyira nehezen tudtak feljutni a vonatra, hogy féltek, agyontapossák őket. 4 napig voltak úton, mire hozzánk jutottak. Kipihenték magukat, rokonaik vitték tovább őket. Londonban próbálnak letelepedni. Egy újabb ukrán család érkezik: apuka, anyuka 3 hónapos gyermek és Nyina nagymama. Kis pihenés után tovább mennek. A mama még napokig velünk van, nem fért be az autóba. Pénteken utazott tovább Olaszországba. Ismerőseik várják, akik már rég ott dolgoznak.

Sámsonkertben közben egy három gyermekes anyukán segítünk, aki Nagydobronyból jött át. Férje bujkál, félti a kis házukat, jószágaikat, s persze az életét is. Nem akar katona lenni. Három gyermeket fel kell nevelni. Nándi barátom Kijevből menekülő családokat hoz. Három anyuka 4 gyermek. A legkisebb szombaton lett egy éves. Dr. Lakatosné Mányi Klári tortát is süt, ennek tiszteletére előkerül a kis rózsaszínű ruha, amit a szülinapra vettek. Addig maradnak, ameddig valahogy átjönnek a férfiak az ukrán határon. Napokig semmi hír róluk. Szombat éjszaka együtt örülünk a családegyesítésnek. Roman és fia, testvére Maxim és Szása megérkeztek. Arra kérnek imádkozzam értük. Hálát adok. Igazi testvérekre találunk bennük. Komoly hívő emberek. Még a háború első napján indultak el. Február 24-től március 5-ig próbáltak eljutni a határon túlra. Egy napig igyekeztek kijönni Kijevből. Hallgatni is nehéz, amin keresztül mentek. Kérdezik eljöhetnek-e istentiszteletre? Úrvacsorázhatnak-e velünk? Természetesen. Igazi mély közösség valósul meg Krisztusban. Vasárnap közös ebédtől állok fel, hogy Lónyára induljak.

Közben szombat éjjelre egy verbőci család érkezik három pici gyerekkel. Magyar család. Csoda, hogy a srác át tudott jönni a határon. Anna, a kijevi anyuka, mire érkeznek szépen előkészíti a szobát. Olyan szívesen teszi. Debreceni jó emberek hozzák őket a határról. Ők hozták a Nyina néniéket is, aki Olaszországba mentek tovább. Most azzal foglalkoznak csupa szeretetből, hogy elszállítják a határról a családokat a szálláshelyekre. Legközelebb vasárnap találkozom velük, amikor meglátogatják a kis családot, hogy tovább is segítsék őket.

Még egy nagyon fontos hír. Viktórai kezelése hétfőn elkezdődik. Ha minden rendben megy, akkor 4 hónapot fog egyfolytában kórházban tölteni. Ez nagyon megrázza. De hálásak vagyunk, hogy sikerült egyenesbe jönni az ő kezelésével kapcsolatosan is. Kemoterápia, őssejtgyűjtés, csontvelő átültetés. Bujdosó Tibor igazgató úr segít a beiskolázásba, Veres Tamásné Mónika az óvodába talál helyet a kicsinek. Mindenki nyitott és segít. Az idősek klubját bearanyozza a két gyerek jelenléte. Mindenki igazi nagymamaként, nagynéniként működik. Mint egy nagy a család. A gyülekezet tagjai reggelit és ebédet biztosítanak. Csupa szív gyülekezet. Gondozóink szívből segítenek, szerveznek, ágyneműt mosnak, ételt rendelnek.

A vári család is segítségre lel. Budapesten lakás és munkalehetőség várja őket. Nagy az Úr hatalma és csodásan működik!

A héten többekkel telefonon egyeztetek, hogy hogyan érdemes céltudatosan segíteni. Így kapunk mosószereket és műanyag edényeket Bányai Sándor barátomtól és Demjén Izabellától és baráti körüktől. A perselyben található pénzből is vásárolunk, kiegészítjük, gyógyszereket veszünk. Majd fél milliónyi adomány került le vasárnap Lónyára. Csupa hiánycikk.

Mi az, ami igazán megmutatkozik ebben a nehéz helyzetben? Valami csodálatos összefogás. Nincs egy jóérzésű ember sem, aki ne segítene. Jól fogalmazott Molnár-Nagy Bea: „Ha eddig nem szerették az ukránok a magyarokat, most megszeretik.” Azt hiszem bajban ismerszik meg a barát, s testvérré a nyomorúságban válik.

Nt. Szanyi György református lelkész Hajdúsámson

Nt. Szanyi György református lelkész Hajdúsámson