Nt. Szanyi György
Lelkipásztor
Szanyi György vagyok, református lelkipásztor, férj, apa, tanítvány. 1979. április 27-én születtem Palágykomorócon, a Szovjetunióban. Érettségi vizsgát a Nagyberegi Református Líceumban tettem 1997-ben. Teológiai tanulmányaimat a Kárpátaljai Református Egyházkerület kiküldésének engedve, 1997-2002 között a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben végeztem. 2002-től főjegyzői segédlelkész lettem a Halábori- és Mezővári Református Egyházközségekben. Később a Borzsovai Református Egyházközségben is, ahová 2006-ban választottak meg lelkipásztoruknak. 2002-től a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet alelnöki, 2008-2014 között elnöki tisztét töltöttem be. A Beregi Református Egyházmegyében több éven át vezettem a missziói bizottságot. 2015-2017 között elvégeztem a Sárospataki Református Teológiai Akadémián a pasztorálpszichológiai szakreferens képzést. Jelenleg a Beregi Református Egyházmegyében a missziói bizottság tagja vagyok és a Házasság hete programsorozat felelőse Kárpátalján. Több éven át oktattam érettségiző diákokat etikára és hitvallásra a Nagyberegi Református Líceumban.
2000-ben kötöttem házasságot evangélikus felekezetű, angol-vallás szakos képzettségű, erdélyi származású feleségemmel, Illyés Enikővel. Házasságunkat Isten négy gyermekkel áldotta meg: Lídia 19 éves és a Károli Gáspár Református Egyetemen a második évét zárta pszichológia szakon; Ketura lányunk 17. éves, jövőre érettségizik; Réka 13 esztendős, s Botond fiunk 6. éves és idén kezdi az iskolát.
Az előzetes meghívást azért fogadtam el, mert úgy érzem, hogy Isten más területeken is ki akar próbálni és nagy megtiszteltetésnek és hatalmas kihívásnak látom a hajdúsámsoni szolgálatot. Nem kényszerből hagyom el a jelenlegi gyülekezetemet, hanem azért mert azt tapasztalom, hogy szüksége van a szolgálatomnak és a családomnak is a váltásra. Erre sajnos, itthon nincs lehetőségem, s a meghívás komoly lelki tusakodás által lett elfogadva, hiszen szeretem a kárpátaljai népet, de a kihívásokat ugyanúgy, s az Urat még jobban. Remélem, Isten megáldja engedelmességemet, s hasznára leszek református népének Hajdúsámsonban is.
Kulcsár József
Gondnok
„Édes jó Istenem, magasztalom szent nevedet, köszönöm neked, hogy már 66 évet adtál nekem e Földön, pedig gyermekkorom végén, ifjúságom kezdetén, 1962- ben édesapám 50 évesen még egy évet kért volna tőled Uram, hogy a fia legalább 12 éves legyen, de te tudod Uram, miért nem adtad meg neki.” Édesanyámnak három gyermeket kellett egyedül felnevelni, mégsem ingott meg a hite egy percre sem. Gyermekkoromat a régi posta mellett, majdnem a templommal szemben töltöttem. Még emlékszem a gyermekműsorokra, imaórákra, istentiszteletekre, melyeket rendszeresen látogattunk. Aztán teltek az évek és mennyi mindent adtál nekem Uram! Jó szakmát, szerető és hűséges feleséget, két gyermeket és az utóbbi években született négy gyönyörű unokát. 2004 telén édesanyám súlyos beteg lett, majd igaz hívő emberként tért meg Megváltó Urához. Utolsó mondatai mind a három gyermekéhez és öt unokájához ezek voltak: Szeressétek egymást és szeressétek az Úr Istent és Jézus Krisztust!” Még az év végén megszólított az Úr Jézus Lovász Krisztián lelkipásztorunk által és 12 évvel ezelőtt elvállaltam a presbiteri szolgálatot. Most még nagyobb szolgálatra hív az Úr. Bízom a jó Istenben, Jézus Krisztusban és kérem lelkipásztorunk és presbitertársaim segítségét a gondnoki szolgálat méltó végzéséhez. Egy igével kérem Isten áldását szolgálatomra és gyülekezetünkre. „Ha valaki szól, úgy szóljon, mint aki Isten igéjét szólja; ha valaki szolgál, azzal az erővel szolgáljon, amelyet az Isten ad, hogy mindenben Istent dicsőítsük a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség és hatalom örökkön-örökké.” (1Péter 4:11)
Bíró Antal
Presbiter
Bíró Antalnak hívnak, 16 éve élek Hajdúsámsonban feleségemmel és 2 gyermekemmel. 2014 óta vagyok a gyülekezet tagja, az évek során egyre közelebb került Isten a szívemhez. Annyira, hogy 2017 februárjában Veres Tamás presbitertestvérem hívására részt vettem a biatorbágyi férfi csendeshéten, ami fordulópont volt a lelki életemben. Itt kaptam egy igés kártyát, amivel akkor még nem tudtam, hogy Isten mit szeretne üzenni a számomra. Az ige így hangzik: „És valamit tesztek lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek” (Kolossé 3:23). Úgy érzem ez az ige azért került hozzám, mert Isten ezzel akar elhívni a presbiteri szolgálatra. Az előttem álló időszak során célom, hogy még többet szolgáljak az Úrnak, a presbitertestvérekkel segítsem a lelkészünk munkáját és példát mutassak a gyülekezetben és a környezetemben lévő embereknek.
Csontosné Ozsváth Éva
Presbiter
Hajdúsámsonban nőttem fel, és ma is itt élek családommal együtt. 25 éve dolgozom pedagógusként a településen. Már gyerekként itt ültem ezekben a padsorokban és Isten segítségével ma már felnőtt gyermekeimmel lehetek ugyanitt. Váratlanul ért a megtiszteltetés 2 évvel ezelőtt, hogy presbiternek kért fel, és választott meg a gyülekezet. Nem éreztem magam méltónak arra, hogy az elöljárók közé kerüljek. Igyekeztem megtalálni a helyem és szolgálni a gyülekezetben. A Vakációs Bibliahéten aktív tagja voltam a segítő csapatnak. Novembertől pedig a gyermekistentiszteletek tartásában is részt vállaltam. Köszönöm a bizalmat, hogy újra megválasztott a gyülekezet. Isten segítségét kérem a szolgálatomra. Azért imádkozom, hogy mutassa meg az utat, amin haladnom kell, Isten dicsőségére és a gyülekezet javára. Bemutatkozásomat az ige szavaival zárom: „Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik” (Zsoltárok 37:5).
Dr. Fekete István
Presbiter
Dr. Fekete István vagyok, presbiter, hitét folyamatosan kereső, református orvos. Hajdúsámsoni családból származom és jelenleg is itt élünk. Feleségem gyermekgyógyász, Debrecenben dolgozik háziorvosként. Én szülész-nőgyógyászként, több mint 20 éve a pályán, a gyermektelen házaspárok gyermekáldáshoz segítését tartom a legfontosabb feladatomnak. Hivatásunkat keresztyén értékrend szerint gyakoroljuk a kezdetektől, magánéletünkben is igyekszünk ehhez igazodni. Két fiunk a gyülekezet ifjúsági csoportjának aktív tagja, mindketten követik szüleiket a gyógyító pályán, a nagyobbik Áron orvostanhallgató, öccse Máté fogorvosnak tanul. Ahogyan a gyermekeink minket a pályaválasztásban, mi őket követjük a református gyülekezet felé.
Bár hitemet még ma is a legszemélyesebb belső ügyemnek tekintem és meggyőződésem, hogy annak a hétköznapok megélésében – amit és ahogy cselekszünk – kell megnyilvánulnia, mégis Isten elhívásának engedve vállalkoztam a pótpresbiterségre. Azt, hogy mit jelent számomra Isten elhívása erre a feladatra, Albert Schweitzer, Nobel békedíjas lelkész orvos szavai fogalmazzák meg legjobban: „Időt kell szakítanod embertársaidra, tégy valamit másokért, ha még oly apróságot is – valamit, amiért fizetséget nem kapsz, csupán a kitüntető érzést, hogy megtetted”. És én engedelmeskedtem.
Hadházi Zoltánné
Presbiter
Hálás a szívem azért, mert otthon érezhetem magam ebben a gyülekezetben és családommal együtt szolgálhatjuk Istent. Én hiszem, hogy Neki célja van az emberrel és személyre szabott terve van az én életemmel is. Fontos tartom azt, hogy különböző élethelyzetekben elkérjem Tőle az vezetést, az útmutatást. Erre a mostani presbiteri tisztségre nézve a következő igei bátorítást kaptam: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét és kövessen engem.” (Máté 16:24)
Az, hogy kövessem Jézust, az egy döntéssel járt, amit én már 1981-ben megtettem. Azóta is igyekszem megtagadni és elhagyni mindazokat a bűnöket, amik nem kedvesek Isten előtt. Ehhez pedig nap mint nap fel kell venni az Ő keresztjét, ami azt jelenti, hogy vállalom mindazt, amit Jézusért vállalnom kell – eközben hal meg a régi természet és erősödik meg bennem Krisztus. Mindez munkára hív. Ebben a munkában pedig igyekszem engedelmesen követni Őt.
Hajduk Jánosné Mányi Erzsébet
Presbiter
Hajduk Jánosné Mányi Erzsébet, hajdúsámsoni lakos vagyok. 1999. január 1-től vagyok a Hajdúsámsoni Református Egyházközség presbitere. Gyermekkorom óta református hitben neveltek szüleim, nagyszüleim és én ezt a hitet viszem tovább, amíg a jó Isten éltet. 2004 januárjában egy olyan feladat elvégzésében vettem részt, amely megmutatta számomra, hogy a mindenkori lelkésznek az igehirdetés, keresztelés, házasságkötés és a temetési feladatokon kívül mennyire sok adminisztrációs munkát kell elvégeznie. Ezért vállaltam el az irodai munkát a lelkipásztor mellett több mint két évig, hogy ezzel is segítsem az ő munkáját. Mint presbiter mindig igyekeztem az egyház munkájában részt venni, a rám bízott feladatokat elvégezni. Megválasztásom után aktívan szeretnék részt venni a presbiteri feladatok elvégzésében a Református Egyházamért. Az alábbi igével szeretném zárni a bemutatkozásomat. „Mivel én vagyok Urad Istened, aki jobb kezedet fogom, és aki ezt mondom neked. Ne félj, én megsegítelek.” (Ézsaiás 41:13)
Jenei Attila
Presbiter
Jenei Attilának hívnak, 1975-bn születtem. Édesanyám Hamar Piroska születésem után nem sokkal meghalt. Hamar nagyszüleim neveltek, mert édesapám önként vetett véget életének. Gyermekkoromban nem jártam templomba. Megismerkedtem Balázs Máriával és házasságkötésünk előtt megkeresztelkedtem, s több mint három éve megtörtént a felnőtt konfirmálásom is. Született három gyerekünk: két fiú és egy kislány. Nagyon sok emberrel találkozom munkám során, s nem mindenki beszél úgy Istenről, mint ahogyan én azt gondolom. Pár éve változott meg az ige mondanivalója szívemben, ezért hálás vagyok érte az Úrnak, hogy presbiter lehetek. Szolgálni az Istent csak tiszta szívből, szeretettel, odaadással lehet.
Kovácsné Cseke Judit
Presbiter
Kovácsné Cseke Judit vagyok, 37 éves. Férjemmel, Kovács Péterrel két fiúgyermeket nevelünk. Munkámat a Nagytemplomi Református Egyházközösséghez tartozó Immánuel Otthon és Iskolában végzem. Felnőtt, halmozottan fogyatékkal élő fiatalokkal foglalkozom. 2 évet tevékenykedtem pótpresbiterként. Igyekeztem az Isten és gyülekezet előtt tett presbiteri eskümben vállaltak, valamint Isten bátorító és erőt adó Lelke által végezni a szolgálatomat. Hálás vagyok, mert új embereket ismerhettem meg. A Glória újság „Beszélgessünk!” rovata, valamint a női hitmélyítő májusi alakalma fontosak a számomra. Bátorítás az egymásra figyelésre, hogy megoszthassuk Isten megtapasztalható erejét, szeretetét. Az én „lelki tükröm”, avagy igém, amit úgy érzek fontosnak akár presbiterként is naponta szem előtt tartani, így hangzik: „Szája bölcsességre nyílik, és nyelve szeretetre tanít.” (Példabeszédek 31:26) Két nagyon fontos dolog, amit csak Istentől lehet elkérni egy szolgálathoz: az a bölcsesség és a szeretet! Köszönöm az eddigi lehetőséget, valamint a jelölést az új presbiteri munkához.
Kozák Józsefné
Presbiter
Kozák Józsefné vagyok, 64 éves. Férjemmel és három gyermekünkkel Hajdúsámsonban élünk. Nyugdíjas vagyok, de még aktív dolgozója közel 25 éve a Sándor „S+CS” Kft-nek. A munkahelyemen egy olyan formáló közösségben élek, ahol az évek során szinte észrevétlenül kezdtem el hitben élni. Úgy éreztem, hogy Isten nélkül gondterheltebb és nehezebb volt az életem, de vele sokkal könnyebben viselem a terheket, megpróbáltatásokat. Alázattal, tiszta szívvel állok az Úr szolgálatában, aki megerősít engem.
Lakatosné dr. Mányi Klára Krisztina
Presbiter
Lakatosné dr. Mányi Klára Krisztina vagyok, 42 éves. A férjemmel és két gyermekemmel 10 éve élünk itthon. A HBMKH Debreceni Járási Hivatal Családtámogatási és Társadalombiztosítási Főosztály Családtámogatási és Pénzbeli Ellátás Osztályán lakástámogatási jogi szakügyintézőként dolgozom. 2011. március 5-e óta, a Glória énekkar megalakulása óta vagyok aktív tagja a gyülekezetünknek. Ez énekkarban töltött évek alatt mélyült el hitéletem, tanultam meg hangosan imádkozni, az Úr elé vinni családtagjaimat. Mindent az Úrnak köszönhetek. Az elmúlt hat évben az Úrnak köszönhetem kisebbik lányunk születését, férjem megtérését, konfirmálását, az Úton járását, a nagyobbik lányom buzgóságát, konfirmálását és az Úton járását, édesapám életének megtartását, édesanyám kitartását, a magam és családtagjaim folyamatos formálását. Hitem: Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta értem.” (Galata 2:20) Presbiterként is azért fogok dolgozni, hogy az Evangéliumot hirdessem.
Papp László
Presbiter
Papp László vagyok, 27 éves és Nyíradonyban dolgozom kollégiumi nevelőként. Születésem óta Hajdúsámsonban élek. 2005-től járok rendszeresen a helyi református gyülekezetbe. Eleinte leginkább csak az ifjúsági alkalmakat látogattam, de később a nagygyülekezet életébe is bekapcsolódtam. Isten megtért gyermekeként, presbiterként azt tartanám legfontosabb feladatomnak, hogy ez a gyülekezet minél élőbbé váljon. Leginkább az ifjúsági munka terén szolgálok jelenleg, amit a jövőben is folytatni kívánok.
Sándor Imréné
Presbiter
Sándor Imréné vagyok, leánykori nevem Csuka Ibolya. Hajdúsámsonban születtem, itt élek és dolgozom. Református családban nőttem fel, már gyermekkoromban nagyszüleimtől is sokat hallottam az egyház működéséről, Isten megsegítő erejéről. A hit hallásból ered, így az élet későbbi nehézségeiben nagy erőt adott a hit hangja. Életem folyamán mindig megtapasztaltam az Atya gondviselő szeretetét. Ez vezetett idáig, hogy egyházunk működéséért és a gyülekezeti tagok képviseletéért, Isten eszközeként minél többet tegyek.
Sas Zoltán
Presbiter
Sas Zoltánnak hívnak, 30 éves vagyok. Öröm és hála van a szívemben, hogy presbiter lehetek, hihetetlen dolog számomra, de hiszem, hogy az Úr akarata ez a jelölés. Egy igét szeretnék idézni, amelyet az Úrtól kaptam október 3-án kedden, miután megkeresett a mi lelkészünk és kérdezte, hogy vállalnám-e a jelölést: „Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket; mert aki a sötétben ját, nem tudja hová megy. Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!” (János 12:35-36) Ezzel az igével már aznap este megkaptam a választ a döntésemre az Úrtól. Úgy hiszem, közelebb nem is járhatok a világosságban, mint presbiter. Isten áldjon meg minden presbitert és tiszta szívből kívánom, hogy egy szívvel és egy lélekkel szolgálhassunk az Úrnak.
Szabó Sándorné
Presbiter
Szabó Sándorné, szül. Varga Gyöngyi vagyok. Születésemtől kezdve Hajdúsámsonban élek, szüleimtől református hitbéli nevelést kaptam. 1992-től vagyok házas, három gyermekem van: két fiam és egy lányom 24, 22 és 16 évesek. Presbiterként 2012 óta szolgálok a gyülekezetben. 2016. január 1-től a Nyíradonyi Szociális és Gyermekjóléti Szolgáltatási Központ 2. sz. (hajdúsámsoni) bölcsőde vezetője vagyok. Előtte tíz éve már kisgyermeknevelőként dolgoztam ugyanitt. Most jelenleg 14 ember munkáját koordinálom, és átlagban 38 gyermekért vagyok közvetve felelős. Nem egyszerű feladat, nem egyszerű szolgálat, nem egyszerű munka. Nap, mint nap adódnak olyan feladatok, helyzetek, amikhez elengedhetetlen Isten jelenléte, segítsége. Nekem az Úr napi támaszom, „munkatársam”. Mi presbiterek is, mindannyian Isten munkatársai vagyunk. (1Korintus 3:9) Az Úrhoz tartozni munkálkodó életet jelent. Mi a feladat Isten országában? Meg kell látnunk, hogy a munkálkodó Isten, munkálkodó Fia, az Úr Jézus által, munkatársának hív el bennünket. Urunk maga választja ki a munkatársait. Jézus mondta a tanítványoknak: „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon.” (János 15:16) Szeretnék az elkövetkező hat évben gyümölcsöt termő munkatársa lenni Istennek, és ugyanezt kívánom minden presbitertársamnak.
Szécsi-Szarka Erika
Presbiter
Szécsi-Szarka Erika vagyok, 37 éves. Házasságban élek férjemmel és a 6 éves gyermekünkkel, Janával. Az előző ciklusban is presbiter voltam. Próbálok helyt állni az egyházunknál pénzügyi könyvelési ügyekben. Életemben szeretnék megfelelni Istennek, szolgálatommal hű katonája lenni Krisztusnak. „Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és a hozzám való kegyelme nem lett hiába való…” (1Korintus 15:10)
Veres Tamás
Presbiter
Veres Tamás, 43 éves, „tősgyökeres” hajdúsámsoni vagyok. Szüleimmel és családommal jónéhány évvel ezelőtt otthonra találtunk a gyülekezetben. Első presbiteri ciklusomban édesapámmal együtt szolgálhattam az Isten kegyelméből. Az elmúlt 6 év során megéltünk nagy magasságokat, csodákat, ébredést és voltak nagy mélységek is. Ám boldogan jelenthetem: minden Isten terve szerint alakul…
Ige és szeretet. E két legfontosabb összetevő találkozik ebben az igében, amit szeretnék szívetekre helyezni: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. Mert én, az Úr, vagyok a te Istened Izráel Szentje, a te szabadítód! Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket. Ne félj, mert én veled vagyok!” (Ézsaiás 43: válogatott versek) Ámen.
Kiss László
Pótpresbiter
Kiss László vagyok, 53 éves családos. Párommal 1985-ben kötöttünk házasságot. Két közös gyermekkel áldott meg az Úr és három csodálatos unokával. Szobafestő vagyok, de építőipari munkálatokkal is foglalkozom. Hajdúsámson-Martinka településen lakom. A szolgálatot a szakmával kapcsolatos dolgokkal tudnék vállalni, s ahol szükséges építeni, szépíteni. Hogy kerültem Istenhez közelebb? Hívtam és jött, segített. Érzem a változást az életemben, és jelen van napjaimban. Jézus mondja: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét és kövessen engem.” (Márk 8:34)
Pikó István
Pótpresbiter
Pikó István vagyok, 27 éves, és 2 éve járok jegyben a menyasszonyommal, akit itt ismertem meg. Pékként dolgozom már 4 éve. Szakmámat tekintve is tudom, hogy mennyire fontos a jó minőségű pékáru a szervezetnek, de a lelki kenyeret nem pótolhatja semmi sem. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké.” (János 6:58) 13 éve ülök a padsorokban és boldog vagyok, hogy itt lehetek. Örülök, hogy rám talált Isten, és megtisztelve érzem magam, hogy presbiterként is gondoltak rám a testvérek.
